Egy Istennek szentelt élet „Gyöngyei"
Prédikáció Anton atya Requiemjén
Exc. Püspök atya, Ft. Tartományfőnök atya, Kedves szerzetes testvéreim, nővéreim, kedves paptestvérek, hozzátartozók, a Mozgássérült falu lakói, gyászoló testvéreim Krisztusban!
„Isten Lelkétöl indíttatva, hittem a szeretetben, és szeretettel fogadom el, a betegek iránti irgalmasság kegyelmi ajándékát. Egész életemet, egyedül az Istennek és az Irgalmas Jézus Krisztusnak akarom élni. “
„ Isten Leikétől indíttatva...” így hangzik szerzetesi fogadalmunk, melyet Anton atya megélt és immáron ez az élet beteljesedett. Isten kegyelme és irgalmassága, egyedül csak Istennek élni, az emberek szolgálatában, a társadalom peremére szorultak, a betegek, szenvedők, sérültek, és az Ő szeretett Rendjének szolgálatában élt. Ahogy Ő gyakran mondta: „Ha mégegyszer megszületnék, akkor is Kamilliánus pap lennék!" Anton atya oly sok mondata, kísér életünkben, visszhangzik szíveinkben.
Azért vagyunk itt, azért gyűltünk össze, hogy hálát adjunk, hálát adjunk Istennek, aki Téged kedves Anton atya, nekünk ajándékozott.
Istennek ez az ajándéka, 1934 július 27.-én született, Mosonszentjánoson, Magyarországon. 1947 szeptember 13.-án belépett a Kamilliánus rendbe. 1951 szeptember 28.-án elkezdte a Noviciátust. 1952 szeptember 29.-én letette első szerzetesi fogadalmait. 1955 szeptember 29.-én örökfogadalmat tett. 1959 július 5.-én Neusiedler am See (Ausztria) pappászentelték. Istennek ez az ajándéka, Isten Irgalmas érintései által formálódott, és a felebaráti szeretetnek ez a gyémántja el kezdett világítani életutunkon.
1959-ben már tanár Losensteinleitenben, a kisszemináriumunkban, Ausztriában. 1963-ban teológiából doktorált. Hirdette az Örömhírt lelkesedéssel. Íme, Anton atya életének, személyiségének egyik gyöngyszeme: lelkes és lelkesít!
1964-ben már iskolaigazgató. 1968-ban egy súlyos baleset rányomja bélyegét egész életére. Isten fájdalmas érintése előkészíti Őt egy életútra, a betegek és sérültek szolgálatában.
Hasonlóságot fedezhetünk fel szent Rendalapítónk, szent Kamill élete és az Ő élete között. Korán félárvaságra jut, megtapasztalja az édesanyai szeretetet, mely meghatározza életét, földönfutó, menekült, vágyik Istenre keresi Őt, és később a „lábsebe“. Hivatás a hivatásban!
„Az Ő sebei által nyertünk gyógyulást." Mondja Izajás próféta a Szenvedő Szolgáról. Jézus meggyógyítja Anton atya sebeit, de „csak" belülről. így válik atya minden hátrányos helyzetű fáradhatatlan harcosává. Anton atya Istené, így mindenkié. Ahogy Ő mondotta az imáról: „Isten előtt és Istenért lenni." Ez volt az élete.
Igent mondott a keblén és az életében lévő keresztre és ez sokaknak erőt és vigasztalást ajándékozott. „Az élet szép és én oly szívesen élek, a Teremtésnek szüksége van rám." Még egy mondat, melyet magunkal vihetünk. Szeretni az életet, szívesen élni, egy felülről jövő ajándék. Még egy gyöngyszeme atya életének.
Ahogy szent Kamill mondotta: „A mi szent Rendünket a keresztrefeszített Krisztus és az én lábsebem alapították."
Egy Istenben megélt seb mindig közösséget alapít. Anton atya betegágya körül, egy "egyházközség" egy imádkozó közösség alakul. Még egy gyöngyszeme atya életének: Betegségében másokat imára tanít. Az Istenszeretet és az imádság embere Ő.
1978-ban „félig-meddig gyógyultan" átköltözik ide, Altenhofba, ebbe a faluba, melyet Ő alapított.
De nem „csak" a házak, a falak fontosak, melyeket alapított, hanem annál fontosabbak a lelkek, melyeket az Ő jelenlétével felépített. Isten házát építette szíveinkben, bizalmat és bátorságot ajándékozott. Még most is hallom hangját amint mondja: „Bátorság, légy jó magadhoz!" Még egy kincs életének gyöngyeiből.
1985-ben újra visszatért Losensteinleitenbe, hogy a „hit építményét” felépítse az emberek lelkében lelkigyakorlatok, szemináriumok által. Számos lelki könyvet írt, de ami igazán fontos az az, amit életpéldája által, a Karizmánk iránti hűsége és szeretete által, a betegek iránti szeretete által a szívünkbe írt.
Élete Evangélium: „Isten a szeretet...” számunkra.
Kedves Anton atya „irántad való szerétéiből” is éljük azt, amit szíveinkben „alapítottál”! Egymásért jelen lenni, Isten előtt, Istenért és az emberekért fogunk továbbra is élni, ahogy Te tetted.
Közösségeket alapított, Kamilliánus Családokat, hogy a betegek számára jelen legyenek, a felebaráti szeretet új útjait mutatta meg nekünk.
Immár 20 év, hogy először találkoztunk, egy mozgássérült pap vörös kereszttel a keblén, tele lelkesedéssel, élettel és szeretettel. Ez az első emlékem vele kapcsolatban, és a mutatóujja, amint rám szegezi feltéve a kérdést: „Te, nem akarsz Kamilliánus pap lenni?”
Bátorságot ajándékoztál egy életúton és én itt vagyok, mi itt vagyunk, a magyar alapítás 1995 óta él és hirdeti az evangéliumot az irgalmasság cselekedetei által, a magyar nyelvterületen, a szegényeknek, a betegeknek, hajléktalanoknak, a kórházakban, sérültek otthonaiban. Isten embere voltál és vagy, egy ember „Pro Caritate Cristiana”.
Tovább éljük a lelkesedést, amelyet tőled tanultunk, kedves Anton atya, továbbadjuk magyar közösségeinkbe, Kamilliánus Családjainkba, melyeket élni és túlélni segítettél.
Engedjék meg nekem , hogy még egy személyes példát hozzak, melyet Anton atyával megélhettem.
A noviciátusban, egyszer ideges voltam és fölemeltem a hangomat, „elég hangos” voltam, a novicius mesteremmel szemben. Egy kis idő elteltével Anton atya az irodájába hívatott. Gondoltam magamban, na itt az igazság órája, megkapom a „One Way Ticket”-et, és el kell hagynom a Szerzetesrendet. Mellém állt, vállamra tette a kezét és így szólt hozzám: „Csak bocsánatot szerettem volna kérni tőled, ha valamivel megbántottalak!” Nagy tanítás volt ez számomra!
Egyengetni a kiengesztelődés és a megbocsájtás útjait. Újabb gyöngyszem életedből. Köszönöm!
Mindannyiunknak van hasonló élménye veled, kedves Anton atya! Magunkkal visszük! Hálát adunk Istennek, hogy ismerhettünk, és, hogy kísértél bennünket életünk egy szakaszán.
Köszönjük Kamilliánus közösségünknek, Rendi testvéreinknek a Tartományban, hogy mindezt lehetővé tették életedben, hogy jót cselekedhettél, és irgalmas lehettél. Köszönetét mondunk Gregotsch Leonhard Tartományfőnök atyának, Gruber Stefan Házfőnök atyának, minden testvernek. Köszönetét mondunk az Assista-nak, az „Értékesebb Életet” alapítványnak, életed utolsó éveiért, mindazoknak, akik betegségedben melletted álltak. Köszönetét mondunk Sr. Weidinger Hilda nővérnek, aki melletted állt, és segített Neked, hogy az irgalmasság cselekedeteit megéld és megvalósíthasd életedben. Köszönetét mondunk mindenkinek, aki valamilyen formában jó volt hozzád, segített Neked, meghallgatott, amikor szükségben voltál.
Imádkozunk Érted, a Te égi Édesanyád, a Boldogságos Szűz Mária, a Betegek Gyógyítója közbenjárását kérve.
Magunkkal visszük gyöngyeidet melyeket a szíveinkbe ültettél! Kísérj továbbra is bennünket!
Krisztus a te Urad Feltámadt, él! Te is élsz és élni fogsz!
Találkozunk Istennél, az Ő Országában, melyet te itt lenn építeni segítettél. Nyugodjál békében! Ámen.
P. György Alfréd MI. Kamilliánus Altenhof aH, 2014. December 2.-án.